Az almafák karcsú orsó koronaformája

A piacgazdaság sok változást vont maga után. A változások egyike a mezőgazdasági termelés intenzifikációja volt, mely a termelés és a termelők versenyképességének nagyobb eredményességéhez vezetett. A gyümölcstermesztésben az említett intenzifikáció úgy nyilvánult meg, hogy a termesztési területek effektívebb kihasználása érdekében áttértek a gyümölcsfák magas formáiról az alacsonyabb formákra. Alacsonyabb formák termesztése kétségtelenül sok előnnyel jár, megkönnyíti a munkát és új dimenzióba állítja a gyümölcs minőségét. Az almafák tipikus alacsony formái közé tartozik a törpefa, karcsú orsó, szuper karcsú orsó, solax stb. A leggyakrabban használt és a legjobb kilátásokkal rendelkező a karcsú orsó forma.

A karcsú orsó azon termesztési forma, melynek alkalmazása egyaránt ajánlott a nagytermelők és a kisebb kertészek számára. A jelenlegi ültetvények túlnyomó részén éppen ezt a formát alkalmazzák. Elsősorban az alma- és a körtefáknál alkalmazzák, de egyéb gyümölcsfáknál is használható (cseresznye-, szilva-, barackfa, ribizlibokor estén stb.). A karcsú orsó formájú almafákat maximum 2,2–2,5 m-es magasságig neveljük. Ez a magasság az egyszerű termésbetakarítás és gondozás előfeltétele. Megfelelő gondozás esetén a termés 80 %-a közvetlenül a földről takarítható be. Sűrű ültetvény a gyakorlatban úgy érhető el, hogy az egy sorban található fák egymás közti távolsága 0,8–1,2 m, a sorok közti távolság – a használt gépesítéstől függően – 2,5–3,5 m. Így 3000–3500 db fa ültethető ki egy hektárra. A sűrű ültetvény létrehozása érdekében gyenge növekedésű vagy közepes növekedési erejű alanyon termesztett facsemetéket ajánlatos választani. Az almafák esetén az M9-es alany képviseli a standardot, a további alanyok a következők: J-TE-E, F, G, H, J-OH-A, M27, MM106. A gyenge növekedésű alanyok gyökérrendszere a talaj felső rétegében helyezkedik el (kb. 30–40 cm mélyen található), ami szükségessé teszi a támszerkezet és az öntözőrendszer kialakítását. A standard szerkezet akácfa karókból vagy betonoszlopokból készül, melyeken acéldrót van kifeszítve három sorban – 60, 120, 180 cm-es magasságban. Az ilyen szerkezet megvédi a fákat a kidőlés ellen, továbbá ezt a szerkezetet a középső ág és a sok terméstől elnehezedő ágak lekötésére, a többi faág formázására használják. Főleg a cseppképző öntözés alkalmazása használatos, mely nagyon effektív és közvetlenül a gyökerekre fejti ki hatását, kiegészítő trágyázást is végrehajthatunk rajta keresztül. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a karcsú orsó fő előnyeit:

• egyszerű gondozás – minimális metszés a szokásos formákkal szemben, a termés betakarítása közvetlenül a földről, egyszerűbb és effektívebb védelem,
• bő termés – ennél a formánál minden nehézség nélkül elérhető a 40–50 t/ha termés, némely fajtánál több is,
• a gyümölcs jó minősége – annak köszönhetően, hogy ez a forma ideális fényfeltételeket biztosít, a termés színesebb, kiegyensúlyozottabb és érettebb, megfelelő a termés tápanyagértékeinek aránya,
• korai termőre fordulás – a gyenge növekedésű alany és a formázási mód eredménye a korai termőre fordulás. A fák gyakran már az első évben meghozzák az első termést. A fák termőképességének teljes kibontakozása 3.- 4. évben veszi kezdetét.
• magas effektivitás és a pénzügyi befektetések visszatérülése.

Az ültetvény alapításánál egy- vagy kétéves suhángot vagy koronás facsemetét használjunk. Szokásos módon ültessük el, csak az ültetvény mélységére kell ügyelni. Az oltás helye legalább 10 cm-re legyen a talajszint felett. Így megőrizzük az alany kívánt „gyengítő“ hatását és nem kockáztatjuk az eredeti fajta legyökerezését.

A métszésnél és formázásnál vegyük figyelembe a fa végleges formáját, mely csak a helyes formázás és gondozás biztosítása esetén teszi lehetővé a növekedés és termőképesség fiziológiai elveinek teljes érvényesülését, amelyekre alapszik ez a forma. A cél az, hogy 2–2,5 m magas középső ágat neveljünk, melyen nagyjából szabályos csigavonalban helyezkednek el az oldalvázágak. Rajtuk találhatók a rövidebb és hosszabb termőágak. Mindenképpen meg kell akadályozni a vázágak kifejlődését. Ezek jelentősen felborítanák a fa egyensúlyát, megszűnne a fa alapformája, ami a tápanyagok és a fa erejének helytelen irányba való áramlását eredményezné. Szükséges, hogy a fa egész életében fenntartsuk a piramis alakot, mely lehetővé teszi a napfény ideális felfogását.

A alapmetszés lényege, hogy a középső ágat a talajszint felett kb. 80–90 cm-re metsszük vissza. Abban az esetben, ha a facsemetének már koronája is van, azt ne metsszük vissza és ne rövidítsünk rajta, a középső ágat az utolsó ág felett 30–40 cm-re metsszük vissza attól függően, hogy milyen a fa kondíciója és mennyire erős. A következő vegetációs időszakban a fa a fenti 30 cm-en új ágakat növeszt, melyeket csak a téli időszakban metsszünk vissza úgy, mint a tavalyi évben. A középső ágat az utolsó elágazás felett 30–40 cm-re metsszük vissza, az ágakat nem rövidítjük le. A károsodott és a konkurrens ágakat teljesen eltávolítjuk. Ezt az eljárást alkalmazzuk minden évben, amíg a fa el nem éri a végleges magasságát. A fa felnőtt korában már ritkító metszést alkalmazunk, mellyel a fölösleges ágakat távolítjuk el, a középső ágat alacsonyabb fekvésű ágra rövidítjük, eltávolítjuk a károsodott és a konkurrens ágakat, és az alany hajtásait. Fontos, hogy az ágakat ne rövidítsük le. Ez a nem kívánt elágazásokat, az ágak vastagodását és a termés tápanyagainak elnyerését eredményezné.

A gondozás hasonló módon folyik, mint a többi termesztési forma esetén. Fontos szerepe van a trágyázásnak, öntözésnek, betegségek és kártevők elleni védelemnek, a gyümölcs minőségének megőrzése érdekében szintén fontos a termés átválogatása. Énnél a formánál bármilyen fajta használható, de figyelembe kell venni az egyes fajták sajátos igényeit. Az ültetvény telepítésénél pl. különös figyelmet kell fordítani a magas fán termő fajtákra / Rubín, Rubinola, Bohémia, Bohémia Gold stb./ Ezek széles koronát alakítanak ki és hajlamosak az ágak csupaszodására. Ezért ezeknél a fajtáknál sikeresen alkalmazzák a kora nyári metszést és a további eljárásokat, melyek lelassítják a növekedést és serkentik a termőképességet.

Idézet: Komžík, M. (2002): Pestovanie jabloní v tvare štíhleho vretena (Az almafák karcsú orsó koronaformája). Naše rastliny 1/2002. roč. 3. KPR Szlovákia.

««« Előző szöveg: Dohányfa Nicotiana glauca – erkélyen termeszthető növény Következő szöveg: Új gyep telepítése »»»

Vasárnap 2008.11.9. 20:35 | Nyomtatás | Termesztési útmutatók